Csengődkúria

Menu

A csengődi birtok története

Helytörténet

A terület története során szarmaták, hunok és avarok éltek itt, majd a magyarok érkezésekor
Solt fejedelem Csenged nevű vitéze és emberei telepedtek le. Csengőd először 1408-ban
szerepel egy királyi adományozó oklevélben. A törökök 1526-ban lerombolták, de a területet
I. Lipót császár a Wattay családnak adományozta, akik telepeseket hoztak a Felvidékről.
Az 1882-ben megnyitott Budapest-Szabadka vasútvonal segítette az állattenyésztés és
termelés fejlődését. A szomszédos Páhi 1853-ban községgé vált, majd Csengőd 1912-ben
önálló községgé vált. A falu lakossága mélyszegénységben élt, de a kisgazdasági
szőlőtelepítések némi életszínvonal emelkedést hoztak.
Az iskolát 1893-ban alapították, majd az államosítás során 1948-ban újrastrukturálták. A falu
lakossága ma négy felekezeti egyházhoz tartozik, és a katolikus templomot 1901-ben
szentelték fel.
Csengőd a Kiskunság nyugati peremén fekszik. A talaj túlnyomó részben homokos, és az
egyre erősödő elsivatagosodás kihívást jelent. A falu növényzete főleg akácfából,
feketefenyőből és nyárfából áll.
A falu lakossága az 1960-as években 3200 fő körül volt, ma mintegy 2100 fő. A tanyákban
élők aránya közel 25%. A tanyasi létet nehezíti az iható víz hiánya. A lakosság főleg szőlő-
és gyümölcstermesztéssel, valamint zöldségtermesztéssel foglalkozik. Baromfi és sertés
tenyésztés helyenként előfordul.

A Molnár birtok létrejötte

A csengődi birtokot  Molnár József (1880-1971) 1926-ban vásárolta. A kalocsai káptalan 2000 holdas imrehegyi szőlőbirtokának és pincészetének a vezetője volt több mint húsz éven át. Az volt a terve, hogy nyugdíjazása után ide vonul vissza és itt folytatja gyümölcs és szőlőnemesítési kísérleteit, de már aktív életében is, ha csak tehette, minden szabad idejét és pénzét a birtok fejlesztésére fordította.

Egy elszegényedett parasztembertől megvásárolt kb. 30 kataszteri hold földet betelepítette többféle szőlővel (kadarka, ezerjó, sárfehér, piros-szlanka, chasla, csabagyöngye, bakator,mézes) és gyümölcsfával (alma, sárgabarack, cseresznye, meggy, dió). 1930-ban lett kész a 130 négyzetméteres nyaraló (jelenlegi Csengőd Kúria épülete), illetve a szőlőhöz és gyümölcsöshöz méretezett gazdasági épületegyüttes (jelenlegi Rendezvényterem épülete). A területhez tartozott még négy cselédlakás is (az egyik a mai Kiscsengő Vendégház), ahol a szőlőműveléssel foglalkozó munkáscsaládok laktak. A birtokhoz a kor
elvárásainak megfelelően tartozott még 3-4 kataszteri hold szántóföld is azzal a céllal, hogy a teljes körű önellátást biztosítani lehessen (gabona a kenyérhez, kukorica, répa, zab stb. az állattartáshoz). A házat akácból és fekete- illetve lucfenyőből álló gyűrű vette körül, udvarában pedig nagy gonddal és részletességgel megtervezett rózsákat, díszcserjéket,
lilaakácot tartalmazó díszkertet alakítottak ki vad és szelídgesztenye, juhar, hárs, platán fákkal. Tavasszal a ház főbejáratához vezető út mentén 100-100 darab cseresznyefa virágzott. A ház, illetve a gazdaság működéséhez szükséges vizet egy Norton (fúrt) kút és nyolc ásott kút bőségesen biztosította.

A házban ólomcsövekből kiépített vízvezeték volt, a padláson elhelyezett 2  köbméteres tárolótartályt kézi erővel működtetett szivattyúval lehetett feltölteni. 

A házat keceli mesteremberek építették, a falazáshoz használt vályogot a közelben található agyagos földből vályogvető cigányok készítették, a tetőszerkezethez szükséges fenyőfák vasúton érkeztek Kárpátaljáról.


A Molnár család egyik fő profilja az almatermesztés volt. Innen ered az alma logó ötlete, így fejezzük ki tiszteletünket a család felé.


A képen épp egy ilyen almaszüretet láthatunk.

A ház lakói

 A házat elsőként négy évi építkezés, birtok kialakítás után 1930-ban vette részleges használatba Molnár József és felesége, Schaffer Katalin. 
Molnár József 1936-ban megözvegyült, ettől kezdve kevesebbet volt jelen a birtokon, az irányítást egyre inkább fia, László vette át. A II. világháborús front átvonulása után 1944 szeptemberében 4 orosz katonaszökevény költözött be az elhagyatott házba. 1945 nyár végén fogta el őket az orosz katonai rendőrség,
addig rabolni jártak, fő vadászterületük a Csengőd –Budapest Keleti pályaudvar között közlekedő vonatok voltak. A cselédlakásokban lakó munkásokkal jól bántak, sok lopott holmit hoztak nekik ajándékba.

Az 1945 júniusában feleségével és négy hónapos leányával visszatérő Molnár Lászlót ezen kívül még egy meglepetés is érte: nevezetesen az, hogy a sok éve itt dolgozó munkások egy része közölte velük, hogy a világ nagyot változott, a föld már az ő tulajdonuk, hiszen ők művelik.

Az 1945-ös időszak után Molnár Lászlónak sikerült előnyös megállapodást kötnie a földművesekkel, így visszaszerezte a birtokot. 1945-től 2005-ig a család a birtokon élt, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozva.

A gazdaság virágzó időszakában évente jelentős
mennyiségű bort és gyümölcsöt termeltek, melyeket sikeresen értékesítettek.

A képen látható TZ4K típusú kis traktor fontos munkaeszköz volt. Ez a mai napig
megtekinthető a birtokon, felújított állapotban.

Vasárnap délutáni piknik a barátokkal

A hosszú egész éves kemény munka után, minden szüret végén egy úgynevezett „végzőt” tartottak.  Ez  hajnalig tartott, a  muzsikát  cigány zenekar húzta. A Présházban hosszú asztalokra volt megterítve, mindenki ott volt aki az éves munkában részt vett.

A birtok 2011-ben új tulajdonosokhoz került. Azóta folyamatosan elkötelezettek vagyunk az épületek gondos felújítása mellett, figyelembe véve vendégeink igényeit és a helyszín eredeti karakterét. A kúria és környezete egyedülálló atmoszférájával nyújt felejthetetlen élményt. Az épületeket úgy újítottuk fel, hogy megtartsuk a régi hangulatot, miközben modern kényelmet és szolgáltatásokat biztosítunk. Fedezze fel ezt a varázslatos helyet, ahol a történelem és a kényelem találkozik, és élvezze a vidéki élet nyugalmát, miközben az ide vezető földes út  egyedi hangulatot kölcsönöz a kúriánkhoz.

Javasolt Programok:

 

Helytörténeti források:

  1. Csengőd helytörténetéről 2001-ben kiváló 120 oldalas könyv jelent meg:

Pivarcsi János: „Csengőd község településtörténete”

Kiadta: Csengődi Polgármesteri Hivatal

hu_HUHungarian
en_GBEnglish hu_HUHungarian